CARITAS A PÉCSI EGYHÁZMEGYÉBEN

A KARITATÍV LELKISÉG ALAKULÁSA - TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS

Az apostoloktól napjainkig tartó szolgáló szeretet egyházi gyakorlata a XX. századra egyházmegyénkben hitéleti, kulturális és szociális segítségnyújtásban fejtette ki hatását.

Levéltári anyagokban, évkönyvekben követhető a Páli Szent Vincéről nevezett Irgalmas Rend, a Keresztes Nővérek Társulata betegeket ellátó, kórházakat, árvaházakat fenntartó tevékenysége a Pécsi Egyházmegyében. Lelkiségnyújtásban, lelkigondozásban főleg Szent Ferenc Rendjének szerzetesei buzgólkodtak.

Alapszabályban rögzített kulturális feladatuk mellett a nálunk oktató-tanító rendek sokféle iskolai szakosztályban neveltek szociális érzékenységre és a segítő szeretet gyakorlatára. A Jezsuita, a Cisztercita, a Notre Dame szerzet tagjai, Pécsett, Isteni Megváltó Leányai Szekszárdon.

A XX. század közepéig az egyesületek jelentősége fokozatosan növekedett. A társadalom minden rétegét érintő, nemek és életkorok szerint is differenciált közösségek az egyház belső életének erősítését is szolgálták.
Egyházmegyénkben 236 településen, céljaik és jellemző formáik szerint 43 féle szociális területet érintő vagy kizárólag azt szolgáló 776 egyesület volt.
Ezek egyesületi szabályok szerint működő, alapszabállyal rendelkező, tagságot és fizetett tagdíjat nyilvántartó, tisztségviselőket választó társulások voltak, melyeket valamilyen formában a katolikus egyház irányított. Többségük a Rerum novarum enciklika hatására jött létre a XX. század első évtizedeiben. Létszámukkal, folyamatos, következetes működésükkel nagy hatást gyakoroltak az adott település közösségére.


1927-ben járt Pécsett Prohászka Ottokár püspök karitatív misszionálásra. A megalakult Actio Catolcha keretében munkálkodó Szociális Missziós Társulat Pécsett a Káptalan u. 2-ben és a Megye u. 18-ban, az egyházmegye 14 községében környezettanulmányt követően ebédet, munkaközvetítést végzett, vállalta idősek gondozását, iskolás gyermekek felruházását, valamint az iskolában ebéd-, reggeli, és tejosztást. Pártfogolta a "szemérmes szegényeket", segélyezte a községi szegényház lakóit. Gyógyszersegélyt adtak. Tanítottak elmaradottabb szegény sorsú gyermekeket. A segélyezéshez a pénzalapot rendezvényekkel biztosították például kerti ünnepélyeket, műsoros teadélutánokat, karácsonyi vásárt rendeztek.

A Kolping-mozgalom által alapított Katolikus Legényegyesületek vállalták a vándor iparosok elszállásolását, ellátását. Karitász kasszát alapítottak állandó éberséggel igyekeztek meggátolni a fiatalok szociális elesettségét, segítették a leromlottak felemelkedését.

Pécsett a Megye u. 20-ban volt a központjuk, ezenkívül az egyházmegye 32 településén működtek. Katolikus Kör Pécsett a Kardos Kálmán u. 11-ben , a Tettye u. 6-ban majd a Kossuth L. u. 31-ben és a Szigeti Külvárosban volt és számos (27) egyházmegyei településen. Állandó karitatív szolgálatuk volt egymás kölcsönös segélyezése a bankok által kezelt takarékkönyveik kamatából. A falvakban szerepük időnként változott, de feloszlatásukig soha nem csökkent.

KALOT Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet Országos Társasága. Páter Kerkai Jenő híres jelszavát igyekezett megvalósítani: "Krisztus embert, műveltebb falut, életerős népet, önérzetes magyart". Feladatul vállalta a katolikus fiatal munkásság tömörítését, szociális kérdéseinek keresztény elvek szerinti megoldását.

A Kalász mozgalom a leányokat fogta össze hasonló célokkal kisközösségeiben.

A Katolikus Gazdakör-ben felnőtt férfiak tapasztalataikkal egymást, adakozásukkal a rászorulókat segítették.

A Jótékony Nőegyletek a dolgozni kényszerült asszonyok gondjának enyhítéséért küzdöttek. Nyári és állandó óvodák létesítését szervezték. "Vagyonmentő vásáron" az elszegényedett középosztály értéktárgyait eladták megélhetőségük támogatására.

Az Emerikánumban a Pécsi Püspöki Nevelőintézetben, közel 100 fiatal, három éven keresztül ingyenes ebédet kapott. A menzabizottság 7 embere választotta ki a rászorulókat. "Menzabált" rendeztek, melynek bevétele szociális célokat szolgált.
Sokgyermekes családokat vendégeltek meg, élelmiszer-, és ruhasegély kiosztását végezték. Országosan egyedülállóan megszervezték a Pécsi Munkanélküli Munkásifjak Munkaközösségét. Szociális tanfolyamot szerveztek.

A Maurinumban a Pécsi Egyetemi Szent Mór Kollégiumban is karitatív töltettel megáldott ifjúság élt. A tudományos felkészülés volt életük középpontjában, de szabad idejükben szociális tevékenységet végeztek. A kollégium konyhájából itt is sokgyermekes családok részesültek ebédben, amit ételhordóban vittek el a konyháról. Szent Vince Egyesületet alapítottak, tagjai rendszeresen jártak beteg szegényekhez, elhagyott öregekhez. Az egyesület szigorló orvosai kezelték a rászorulókat, gondoskodtak gyógyszerükről. A jogászok, bölcsészek téli tüzelőt szereztek, és be is hordták azt, a tüzelőfát felaprították. A mindehhez szükséges pénzt perselybe rakott filléreikből gyűjtötték össze. Az egyesületek erőszakos feloszlatásukig (1944 és 1949 között) működtek.

"Az Úr Jézus volt, azt hagyta ránk,
hogy a szegények segítése nélkül nem lehet üdvözülni sem.
Hálát adunk a mi Urunknak, hogy negyvenéves betiltás után
Egyháza újra meg tudja mutatni, hogy szereti a szegényeket,
szereti Őt, az Istenembert.
Hiszen amit a szegényekért teszünk, azt Neki tesszük."

1988-ban alakult Pécsett az országot megelőzve a Pécs Egyházmegyei Caritas Központ, mely szervező és iránymutató segítő munkáját megkezdve, ma már összefogja a plébániák csoportjait.

A Caritas megalakítására néhai Cserháti József püspök kérte fel dr. Szalay János prépostot, hogy indítsa el a szegénygondozó munkát, és egyben kinevezte őt a Pécs Egyházmegyei Caritas Központ igazgatójává is. A kezdet azonban nem volt problémamentes.

"Kaptunk néhány helyiséget Pécsett a Janus Pannonius u. 4 szám alatt, - és egy asztal állt rendelkezésünkre - talán még székünk sem volt hozzá.
Jöttek az erdélyi menekültek. Hozták a pécsiek adományikat. - Jelentkeztek önkéntes munkatársa, és az első naptól kezdve pénzt, ruhát, munkát, élelmiszert és testvéri szeretetet tudtunk nyújtani."
dr. Szalay János

Aztán 13 év alatt tízezernyire nőtt azok száma, akiket hosszabb időn keresztül rendszeresen segélyeztünk sok százmillió forint értékben.
Szervezetünk növekedett a plébániai karitász-csoportokkal és a több száz munkatárssal. Felújítottuk az erősen romos házunkat is. A ház földszintjét Mayer Mihály megyéspüspök átadta a Caritasnak.

Szervezetünk két megyéből, Tolnából, Baranyából tanfolyamokon fogadta azokat, akik hozzáértéssel kívántak karitatív munkát végezni, - vagy meg akartak ismerkedni az egyház szociális tanításával.

A karitász-csoportok vezetői, évenkénti értekezleteiken beszámolnak az elvégzett munkáról. Új ötletekkel gazdagítják a rászorulók megsegítésének lehetőségeit és jó kapcsolatot alakítanak ki a társszervekkel és az önkormányzatokkal.

Vissza a Főoldalra